mármindfoglalt#13
Egy kamera legegyszerűbb esetben úgy néz ki, hogy egy kicsivel az objektív fókuszsíkja mögé helyezik a képérzékelőt, úgy, hogy az adott távolságú pontból érkező fénysugarak egy pontban egyesüljenek a képérzékelőn. Ezért tartanak egy pontba az ábrán is a fénysugarak, nem pedig azért, mert ez valami fényerő összesűrítő, vagy zoom lenne. Ez eddig elemi geometriai optika. Az ábrán az látszik, hogy ez a kütyü mindössze annyiban tér el a hagyományos felépítéstől, hogy ebben a fény nem egyenes úton teszi meg az objektív és a CMOS szenzor közötti valamivel több, mint egy fókusztávolságnyi utat, hanem oda-vissza pattogva. Ez nyilván ugyanarra jó, mint az egyes csillagász távcsövekben, vagyis, hogy így nem kell olyan hosszúra építeni, mint amekkora a lencse fókusztávolsága. Így nyilván egy effektíve nagyobb kamera fér bele egy telefonba, mint hagyományos módon, ami a mostani mobilos kameráknál jobb képet eredményezhet, de értelemszerűen nem ad jobb képet, mint egy nagyméretű, hagyományos kamera. Ez a cikk sajnos borzasztóan félrevezető módon mutatja be ezt az eszközt, hiszen szó sincs semmiféle "szuper-mikroszkópról", csupán egy nagyon kicsire "összehajtogatott" kameráról. Az is teljesen egyértelmű hogy ez az eszköz semmi újat nem fog tudni a már meglévő mikroszkópokhoz és távcsövekhez képest (illetve csak annyit, hogy kisebb lesz), hiszen a látható fény tartományában dolgozó optikai eszközeink már rég elérték a felbontóképességük fizikai határait, amelyet mikroszkópok esetén a fény hullámhossza, távcsövek esetén pedig a már említett légköri hatás szab meg. Nem véletlen, hogy a nanotechnológiában már teljesen más elven működő mikroszkópokat használnak. Egyébként a belinkelt absztrakt sem említi egy szóval sem, hogy ez mikroszkóp lenne.