\"Ajándék\" USA-ból
-
#39
Nem az a lényeg, hogy meddig bírja (ámbár ezek a spécibb terepfutók szó szerint kinyírhatatlanok), hanem hogy milyen érzés hordani. Hogy nem fáj tőle a lábad, hogy könnyebben lépsz, nem izzadsz bele, nem erősíti a lúdtalpat, nem foszlik szanaszét, nem válik el a ragasztás, nem feslik fel a varrás, nem törik meg a bőr.
Én magam is, már több mint egy évtizede csak az aktuális csúcsmodelben járok, amikor csak tehetem és ég és föld a közérzet szempontjából. Mikor kénytelen vagyok normál cipőkben járni, a szemem kiugrik pár óra múlva. Egy profibb légtalpas cuccal a járás öröm, minden lépésnél lök egy hatalmasat rajtad, amivel sztinte már meg is lépted a következőt. Ügyes kis "gumi" stoplik vannak rajta, amik évek alatt sem kopnak el és segítik a kapaszkodást. Az egész kialakítása sok évtizedes kutatásokra és tapasztalatokra alapul (nem kamuznak vaze). Nem beszélve a minőségi anyagokról, amiből az egészet összeütik. ÉS minden újabb model egyre tartósabbra és kényelmesebbre van összerakva, ergó van fejlődés is a pénzedért cserébe.
Ez van. Persze van akinek a 2k-s vietnámi cipő is örömet okoz, de én már nem óhajtom szétkúrni a talpaimat/bokámat/térdemet/csípőmet/gerincemet. Van amin szvsz. nem szabad spórolni, ha nem muszáj.