cousin333#42
A cikkhez, úgy általában. Szerintem maga a probléma léteik, és mindenképpen figyelmet érdemel, tehát semmiképpen sem akarom lebecsülni a jelentőségét. De!
- Úgy beszélünk itt erről, mintha rengeteg dokumentum állna rendelkezésünkre akár csak a XIX. századból is, nemhogy régebbi korokból...
- Nem is beszélve azokról az időszakokról, amikről "nagyon keveset tudunk" és "hiányosak az információink", egyszóval, amiről a legtöbb infót következtetésekkel szereztük töredékes leletek alapján. Legalábbis nem sok olyan őskori, ókori templom, építmény van, ami a maga teljes pompájában ragyogna ma is (pedig ezek kőből készültek, ami jól bírja az időt)... Ennyi erővel a részben olvashatatlan CD-kről is kinyerhető némi adat, a jövőben nyilván több lehetőség lesz ezek rekonstruálására.
- Attól, hogy valamelyik ásatáson találunk két tucat agyagedényt, az nem jelenti azt, hogy összesen annyi is volt, valószínűleg több ezret használtak akkoriban (csak azon a településen). Ha nem többet. De mindössze ennyi maradt meg. Ennél rosszabb arányt feltételezve sem állunk túl rosszul.
- A mai családi fotóink érdekesek lehetnek – mondjuk úgy 1-200 évig nekünk és utódainknak. Utána már kevésbé, és bekerülnek a leletek közé azok a képek, amiket esetleg még megtalálnak.
- Még száz éve is egy családi kép nagy eseménynek számított, kiöltözött rá az egész család. Ma, amikor digitális gépek vannak, több ezer(!) kép készül egyetlen családról, és azok is csak a jobban sikerültek. Anno egy képet is meggondoltak, a "filmes időkben", még elgondolkodott az ember, ma meg kattintunk szinte ész nélkül minden apróságot. A fénykép előtt meg drága volt minden nyom létrehozása, nem is csoda, hogy csak a fontos eseményeket örökítették meg, a hétköznapokat szinte alig.
- Ma egy jeles eseményen kamerák százai, és TV adók tucatjai vannak jelen, korábban mennyi feljegyzés készült róluk?
- Ami az archiválást illeti, sok mű ma nem lenne elérhető, ha annak idején (mondjuk éppen a ma lenézett egyházak szerzetesei) nem másolják át őket újra és újra. Ahhoz képest, hogy anno egyetlen kódex reprodukálása éveket vett igénybe, ma egy "kicsit" gyorsabban megy a dolog. Pláne, ha az eredeti példány is digitális.
- Új technológiák jönnek-mennek, de párhuzamosan létezik a régi is. 100 év múlva is jó esély van arra, hogy egy audiokazetta lejátszható (úgy, ahogy), feltéve, ha eléggé akarják (azaz a lejátszó rekonstruálható és megépíthető)
- Ha már rekonstrukció: a régi képi ábrázolások általában sematikusak, és valamilyen módon torzítottak (lásd pl egyiptomi faliképek), míg a mai technika lehetővé teszi a kvázi valósághű ábrázolást (fotó, video). Így szerintem a (kép)töredékekből könnyebb kikövetkeztetni a kép tartalmát is. Például egy fáraó arcvonásait a múmiájából hamarabb reprodukálják, mint a róla készült képek alapján...