City of Abandoned Ships
-
Bohusek #757 Kedves Kapitányok, Tengerjárta Cimborák!
A legutóbbi kihajózásom - persze több sziget felfűzésével - igen szerencsésen alakult. A szél és a sors több olyan hajóval összehozott, amelyek után már régóta kajtatok e hatalmas szigetvilágban. Volt köztük fogolymenekítés egy bögyös fehénép személyében, akit jó darabig nem vittem haza aggódó férjecskéjének, addig is élvezve a társaságát ;-), aztán volt egyszerű beszélgetés a hajó kapitányával, miszerint odahaza nagyon várják már, meg persze a démoni asszonyok bosszújától vezérelve tenger fenekére való küldés is. Mindezek mellett igyekszem a kormányzókat is ájtatatosan megkérdezni, hogy miben lehetek a szolgálatukra, így ápolva a nemzetekkel a jó kapcsolatot.
Ugyanis a spanyolok úgy érezték a múltkor, hogy elhanyagolom őket és ennek elismeréseként, kvázi a hálájuk kifejezésre juttatásaként 10.000 Piaszter vérdíjat tűztek ki a fejemre. A sok csóró és egyben bátor vállalkozó - nem tudták, kit is akarnak ők elfogni élve vagy halva - próbálkozott nálam, ami nagy fejtörést ugyan nem okozott, csupán egy kis kényelmetlenséget. Az elején! Ugyanis, mikor már az erődök hol beengedtek a kikötőbe vagy éppen nem, akkor már kicsit komolyabban kezdett érdekelni az ok.
És képzeljétek, jó bajtársak, hogy az elgondolásom bejött. Elkezdtem a spanyol helytartók igényeit teljesíteni, és a nemzetek közötti viszonyt mutató paletta bal szélén az én megítélésem a spanyolok részéről visszaváltozott neutral-ra. Még mindig ban mit dolgozni az ügyön, de minden esetre már jobb a helyzet - a nyavajgós fajtájukat. Nagyon önérzetes egy bagázs, annyi szent.
Na, de ami még érdekesebb, hogy a hollandok - a saját nemzetem - is ekkép tart számon. Nekik meg mi bajuk velem? Hát nem vagyunk egy nemzett szülöttei? Na mindegy, biztos ők is küldetéseket akarnak elvégeztetni velem. Majd rájuk is odafigyelek kicsit.
Addig is:
Dagadjon a vitorla, hó-ha-hóóó
Feszüljön a kötél, hó-ha-hóóó
A lőpor szárazon, hó-ha-hóóó
A rum nedvesen jó-ha-hóó-jahóóó