Zro#21
"Az ózonlyuk kialakulása
"Elsőként az 1970-es években tapasztaltak ózonkoncentráció csökkenést az Antarktisz feletti sztratoszférában. A mérések gyors ütemű csökkenést jeleztek: míg 1955-ben 320 Dobson-egységet mértek, addig 1975-re ez 280-ra, majd 1995-ben 90-re süllyedt. Mivel az Antarktiszon kívül más régiókban nem mértek ózon koncentráció-csökkenést, ezért közel egy évtizedig mérési hibaként könyvelték el az eredményeket."
"A fő probléma azonban az, hogy ezeknek az anyagoknak (kémiai stabilitásuk következtében) nagyon hosszú (50-150 év) az átlagos légköri tartózkodási ideje, így a kibocsátás megszűntetése után is még hosszú évekig jelen lesznek a sztratoszférában, és roncsolják az ózont. Napjainkban a fejlődő országok váltak a legnagyobb CFC-kibocsátóvá, mivel azokban még nagy számban találhatók hagyományos készülékek. 2003-ban tőlük származott az összes ózonkárosító gáz közel fele, amely a légkörbe került."
"Rendkívül stabil vegyületek, némelyikük várható légköri tartózkodási ideje az 5000 - 100 000 éves idõtartományba esik."