#29
Höhö...
Lehet hogy ezt magyarázzák, vagy magyarázták valamikor, de aki hisz abban, hogy a lehető legnagyobb biztonságban van az élete az nem tudom melyik részén él Magyarországnak. Szerintem épp ellenkezőleg, az emberek sokkal jobban félnek egymástól mint az indokolt lenne, sokkal nagyobb a stressz.
Buchanant nem olvastam, de szerintem az emberek motivációi, vagy aktivitása sokkal összetettebb, mint hogy védekezzünk, támadjunk, meg termeljünk. Az ember amikor benntölt 8 órát egy munkahelyen és az ideje nagy részét olyan tevékenységgel tölti, ami egyik kategóriába sem sorolható az felvet kérdéseket ugye.;))) Meg az is, amikor valaki pl haldoklókat segít lelkileg, meg ilyenek.
Én adott szituban inkább Fukuyama gondolatait érzem érvényesnek: Magyarországon és globálisan is az a szitu, olyan korban élünk, amikor feléljük az előző rendszer által megteremtett társadalmi tőkét. Nem csak nálunk zajlott rendszerváltás az utóbbi 20 évben, nem a 70-es 80-as évek nyugatához csatlakoztunk!!!
És itt a bibi, mert nálunk kettős rendszerváltás folyik, elindultunk egy jóléti demokrácia felé, de egy ultramodern információs társadalomba érkeztünk, aminek ráadásul még sehol nem épült ki a szilárd társadalmi struktúrája, ezért nincs modell sem.
Két végéről égetjük a gyertyát, mert kettőt kell lépnünk, hogy utolérjük a nyugatot, ezért pusztítjuk a társadalmunkat, a környezetünket, és magunkat, mert az álmaink hajszolása, és mások álmainak megteremtése közben nincs rá időnk, hogy a jövővel is törődjünk.
Bármennyire nem szereted, de mindig is igaz volt, hogy a jövő az állam. Az állam a legnagyobb emberek által kreált rendszer, gépezet, szerkezet, az egyetlen ami képes évszázadokat túlélni és ezáltal emberek csoportjának identitás,t értéket, és célt adni. Azt a jövőt amit unokáinknak szánunk, alapvetően az államhoz képest kell meghatározni, mert az állam (egy állam)lesz ami meghatározza őket. Ha az állam (mint jelkép is) teljesen marginalizálódik az a jövő nem lesz hosszú életű.
#29