Munkas#57
Ha már így belejöttünk az energetikába:
A gőzturbinákban valóban számottevő hatása van a működésük közben képződő „vízcseppeknek” a mi korlátozza a működésüket, ezért szokás nagyobb erőműveknél több turbinát sorbakötni és a kettő közé egy cseppleválasztót és egy hőcserélőt (az újrafűtés miatt) tenni.
A gázturbináknál a gépészeti rész jóval egyszerűbb. Persze itt is van lehetőség a turbinából kilépő még forró gázokkal gőzt is gyártani és az gőzturbinára vezetve tovább javul az egész rendszer hatásfoka. Ma az ipari gyakorlatban ezeknek a legjobb.
Persze vannak még lehetőségek, pl. két hőtanilag jelentősen eltérő közeg (pl. víz és higany) használata a hőkörfolyamatban amivel tovább javítható az erőművek hatásfoka.
És itt jönnek be a költségek. Hiába van sok előnye az Audinak a Suzukival szemben, ha csak az a cél hogy mennyibe kerül, hogy eljussunk A-ból B-be a Suzuki többszörös előnyben van.
Az erőműveknél is ez a helyzet + az érdekek:
Gázturbinák: a legolcsóbb telepíteni őket és gyakorlatilag minden teljesítmény tartomány elérhető közepes üzemeltetési költségek mellett. Ezért a politikusok kedvence: nem kerülnek sokba, gyorsan elkészülnek, így nincs az veszély, hogy az ő ciklusuk alatt kell kifizetni az építés költségeit és majd az utóduk avatja fel és kovácsol belőle politikai tőkét.
Hőerőművek: Közepes telepítési és üzemeltetési költség, és ezekről van a legtöbb üzemeltetési tapasztalat és hazai szakemberháttér, így szintén sokaknak érdeke a telepítésük.
Ezekből csinálnak még biomassza (szalmabála és erdőtüzelő) erőműveket, amelyek szerintem nagyobb környezeti kárt okoznak, mint hasznot, de a propaganda jól el tudja adni megújuló erőforrásként.
Mivel az ilyen forrásból származó áramot drágábban kell átvenni, így a termelőknek gazdaságosabb is (mi meg emiatt fizetünk többet az olcsó áramért is), ezért szokás a régi lepukkant amúgy gazdaságtalan erőműveket biomasszásítani.
Atomerőművek: Állatában 3-5-ször drágább őket létesíteni (és ennyivel tovább is tart), viszont 3-5-ször olcsóbban is termelik az áramot, úgy hogy közben félreteszik a leszerelésük és a hulladékok ártalmatlanítási költségeit. Ezért ez lenne a racionális megoldás. Azonban a költsége és hosszú építési idő miatt nem szeretik. Ezt nálunk a kusza törvényi háttér és a hatóságok (hozzá nem értésére épülő rövidlátó „védd a hátsódat filozófiából” eredő) akadékoskodása még hosszabbá és drágábbá teszi.
Aztán jön a többi divatos, ám de annál gazdaságtalanabb energetikailag bukó beruházás: szélerőművek egy szélvédett medencében fekvő országban, vízerőművek kis esésű folyóinkra (mondjuk a Bősit azért be kellett volna fejezni), naperőművek viszonylag magas szélességi körön stb.
Nagyjából ezek a lehetőségek. Meg tartozik hozzá egy főként bölcsészekből álló politikai döntéshozó réteg (nem csak jelen kormányunkat értve ide), akinek a csavar és a csapágy ugyanazt jelenti, hiszen mindegyik forog. A villany meg úgyis a konnektorból jön.