• archkoven
    #25
    Szüleim és nagyszüleim történeteiből tudom, hogy ők reggeltől estig dolgoztak (kapáltak, fát vágtak, stb.), a napi szórakozás az volt amikor az öregek ezredszer ugyan azokkal a történetekkel traktálták a fiatalabbakat, meg persze pletykáltak másokról. Majd holnap újból hajnali ötkor keltek és kezdődött az egész előröl. A fő szórakozás a bál volt, ahol az öregek körben ültek a falnál és lesték a csemetéiket, nem csinálnak-e valami illetlent.
    Ha vissza kellene térnem abba a "csodálatos" és nem is túl távoli korba, nem tudom meddig bírnám, valószínűleg az első aratáskor beledőlnék a kaszába.
    Egyáltalán nem érzem, hogy a mai kapcsolatok felültetsebbek lennének a régebbieknél, inkább arról van szó, hogy a bezárkózásra hajlamos emberek most a négy fal között is baromi jól el tudják ütni az időt virtuális barátokkal vagy akár anélkül is. A kifelé fordulóknak továbbra is megvannak a barátai, eljárnak szórakozni, építik a kapcsolataikat, ma már nem akadályozzák őket ebben földrajzi korlátok. Ma szinte mindenkinek sokkal színesebb és élvezetesebb élete van mint száz évvel ez előtt.
    Szóval lehet itt sírni, meg jajveszékelni, de szerintem a világ ebben az értelemben jó irányba halad.