#4169
nehogy azt hidd ori hogy ez csak veled van így...sőt...nekem volt egy időszakom amikor akármire(!) néztem különös volt...engem, olyan bennsőséges kifejezhetetlen érzések árasztottak el...és ez majdnem azzal járt hogy elvesztettem a "valóságérzetemet"...furcsa amikor az ember nem tudja megkülönböztetni a "valóság síkjait" egymástól.Mégis, mi más lenne vonzóbb annál mint hogy mindent másnak lássunk mint amilyennek megismertük eredetileg.Olyannak amilyennek soha nem akaránánk/akartuk, vagy amilyennek mindíg is akarnánk/akartuk.(hozzátenném hogy azért vagyok ilyen kibaszott bölcs mert most nyakaltam be egy üveg 2008-as egri rosé-t...és ellentettben más borokkal...ennek az utolsó cseppje is jólesett. :) )picit hiányzik a spirit...lassan valamit, valamit tenni kéne az ügy érdekében...Sok volt a hétköznapokból, és a maximálisan "reális" életből.Persze egy kics unreal mindíg is motoszkál a fejemben és egyre csak nőni-duzzadni akar amit én nem is bánok...de nem engedem hogy szétrobbanjon a fejem tőle...maradjon eggyenlőre csak odabent...s majd ha eljön az idő, áradjon szét a testem minden eggyes porcikájában...járja át az engem körülvevő univerzumok végtelenségét eggyetlen végtelenül kicsi óriás.....................
#4169