Családon belüli erőszak
-
#31
Elnézésed érte, de én nem érzem hibának, ha ilyen téma fórumra kerül. Lehet, ha régen lett volna ilyen lehetőség, elmaradt volna életem legijesztőbb élménye.
Az erőszak elkövetője már nem él. Aki átélte ma már negyven feletti férfi. Erősen alkoholista, nagyjából mindenre alkalmatlan. A történet:
Az illető felesége járt át hozzám biorezonanciás kezelésre, napi rendszerességgel. Egyik alkalommal megérkezett a férj, zokogva, nagyjából beszédképtelen állapotban. Gyorsan beültettük a biorezonanciás fotelba, elindítottam egy nyugtató, józanító programot. Hátha kiderül, mitől akadt ki ennyire. Kb. 5 perc múlva aludt.
Rá nagyjából 20 percre felébredt, sikoltozott, hogy ne engedjük a közelébe az apját (10 éve halott volt a papa ekkor) és valaki vegye ki az ásót a hátából.
Mikor nagynehezen magához tért, derült ki: 8 éves volt, mikor az anyja - a családon belüli, vele szembeni erőszakot elkerülendő - bejelentette: elköltözik otthonról. Amikor anyja indult, ő ment volna utána, mikor két sokk érte egyszerre:
1. anyja közölte, nem viszi;
2. mikor indult volna megkérdezni, miért, apja beleállította az ásót a hátába.
Én nem csodálkozom, hogy ezután és a továbbiakban átéltek után, visszamaradott, skizoid személyiség lett. Ha akkoriban lehetett volna mód arra, hogy világgá kürtölődjön az ilyesmi, szerintem néhány durvaság kimaradt volna az életéből.
Neked meg javaslom: ha ilyen helyeken olvasgatsz, a valódi feladatodat végezd beszólás helyett. Figyelj, és kínálj segítséget priviben annak, akiről úgy gondolod, szüksége van rá. Emellett álmodban se gondold, hogy az emberek bizalommal vannak a rendőrök felé abból a szempontból, hogy valóban képesek segíteni. A megoldandó feladatok mennyisége, a jogszabályok egy részének pontatlansága akadályoz titeket, ha megfeszültök is.