Zen haikuk; koanok; szufi bölcsességek
-
#110
"Ezt a történetet gyakran mesélte elvonulások során Harada Tangen rósi, a japán Bukkokudzsi kolostor apátja.
Kanadaiba daiosó (Kanadéva/Árjadéva nagytisztelendő), Nágárdzsuna (Nagjaharadzsuna/Rjúdzsu) egy tanítványa és átadási vonalunk egyik őse, dokuszanon (mester-tanítvány közti párbeszéd) volt egy tanítványával, aki álhatatosan kereste az igazságot. A tanítvány megesküdött, hogy bármit megtenne, amire csak Kanadaiba utasítja, ha az elvezet az igazság közvetlen meglátásához. Kanadaiba ekkor elvitte egy hatalmas hegy csúcsára és azt mondta neki, hogy másszon ki az ágra, ami a szakadék fölé lógott. Mikor a tanítvány habozott, Kanadaiba emlékeztette az igéretére. Erre a tanítvány kimászott az ágra. Kanadaiba akkor utasította először, hogy engedje el az egyik lábával, majd a másikkal, majd az egyik kezével, végül a másikkal. A tanítvány minden egyes lépésnél habozott, de mikor emlékeztette fogadalmára, folytatta. Ahogy elengedte a második kezével is, azt gondolva, hogy biztosan halálába zuhan, becsukta a szemét. Mikor kinyitotta, nem volt halott, hanem egyszerűen csak ott ült Kanadaibával szemben a dokuszanon - határtalanul nyitott tudattal."