BlackRose#15
Sajnos nem értettél meg... ha akarod az én definiciómat... akkor egy olyan ember vagyok aki annyit tud, hogy nem tud eleget... és ezért olvas, tanul, és probál magyarázatot adni minden kérdésre amit elég fontosnak tart, hogy időt töltsön rá. Átfogó tudás? ... az meg mi a fene?
Egyébként a konstruktív fantáziát (nevezzük kreativitást) nagyon fontosnak tartom, csak ha nem alaptalan feltételezéseken épül. Ugyanakkor elég nehéz kreatívnak lenni ha nem rendelkezünk információkkal és nem múlt el egy idő amely allatt ezeknek az információknak a feldolgozása lehetővé tette az agynak, hogy kreatív legyen. Alázat nem fontos, sőt... alázat alapjában visszalépést és fékezést jelent és valaki vagy valami másnak az "imádását", nem kell senkit és semmit sem imádni vagy alázkodni csak a fordítottját sem kell csinálni. A baj, hogy az emberek egy része alázkodik és imád egy másik része viszont felsőbbnek tekinti magát és imádtatná magát. Egyis sem vezet bennünket sehová. Inkább becsülni kell mindent és mindenkit ami nem destruktív, de alázkodni még véletlenül sem. A nagy világra viszont nehéz rávetíteni a képzeleteinket, mert a világ nem egy monolith, hanem egy nagyon tarka, nagyon külömböző egyénekből álló társadalom amely nagyon tarka és nagyon különböző helyen, területen, környezetben és fejlettségi fokon él... ezért nem annyira hibás a képzeleteinket a világra vetíteni mint amennyire értelmetlen és lehetetlen.