#72
"A paksi blokk ugyan olyan gyártmány, ugyan olyan típus, mint a csernobili."
A Csernobili az egy "1,5 körös" RBMK rektor volt grafit moderátorral ahol a hűtővíz elforr részben, míg a paksi egy kétkörös nyomotvizzes rektor. Kapitális tévedést írtál le barátom...
Csernobilban RBMK típusú reaktor volt ami a volt szovjetúnió tagállamain kívûl nem található meg sehol és ott is NAGYON komolyan át lettek alakítva, hogy alapvetõ kezdvezõtlen tulajdonságai megváltozzanak a rekatortípusnak. Többet le is állítottak közülük és az üzemeltetést és a személyzet kiképzését is igencsak átdolgozták a baleset után.
Az RBMK reaktor tervezési koncepciója abból indult ki, hogy egy olyan rekatort akartak tervezni amiben mûködés közben lehet cserélni a fûtõelemet. Ez miért is volt jó? A plutónium az urán bomlási sorában viszonylag elöl van. Tehát megfelelõ idõben kivéve a hasadó anyagot FEGYVERMINÕSÉGÛ (persze kell még vele dolgozni) hasadóanyag nyerhetõ. A vicc az, hogy mire elkészültek addigra az szovjet atomarzenál elkészült és már nem lett volna rájuk ezekre szükség.. Ez a fajta reaktor más típusú moderátor használt, mint a hagyományos nyomottvizes reaktorok, mint pl. Paks. ALAPVETÕEN különbözõ konstrukció.
Akkor a konstrukcióról pár szót. Az RBMK reaktor pozítív visszacsatolással rendelkezik ami azt jelenti, hogy hûtõközeg szökése estén a teljesítménye nõ! Ez alapvetõen gáz. A másik, hogy a hûtõközeg képeselforrni és nem kétkörös a rendszer, hanem "1,5" körös. Kicsit hibrid a drága. A moderátor grafit ebben a típusban. A hagyományos nyomottvizes reaktorok (lásd paksi) kétkörösek. Tehát a reaktoron átáramoltatott nagynyomású víz (több száz atmoszféra nyomáson) még 400-450 fokon sem forr fel. Ez a primer kör. Ez a víz egy hõcserélõben adja át a hõjét a szekunder körnek ahol vizet forralank és megy a turbinára. A létezõ legsúylosabb baleset egy a primer körben bekövetkezett törés. Ekkor a radioaktív víz elszöikik a tartályból gõz formájában. Mi játszódna le ekkor tömören? Nos
ennél a típusnál viszont víz a moderátor és hûtõközeg is egyben. Azt tudni
kell, hogy a hasadáshoz "lassú" neutronok kellenek, a "gyors" neutronok nem jók. A víz lassítja le a neutronokat. Tehát egy baleset után a további hasadások MEGSZÛNNEK! Persze természetes bomlás a hasadványokból még zajlik és ez még termel hõt, de ezt már lehet kontrollálni, nem száll el a cucc.
Akkor jöjjön a tényleges baleset. A balest gyakorlatileg egy elrontott KÍSÉRLET és nem ÜZEMSZERÛ mûködés közben következett be! Ezt sajnos sokan nem tudják! Ráadásul a kísérlet közben több szabályt és elõírást SÚLYOSAN megszegtek. A kísérlet célja "vicces módón" épp egy baleset idején bekövetkezõ lehetséges biztonsági procedúra tesztje lett volna. Az lett volna a cél, hogy egy esetleges elektromos hiba esetén a hûtõvíz keringetést hogyan lehetne megoldani a reaktor számára. Tehát arról van szó, ha a turbina valamiért nem termelne áramot (az erõmû saját mûködéséhez is termel áramot!) akkor is legyen hûtve a reaktor. A terv az volt, hogy a még pörgésben levõ turbia MOZGÁS energiáját hasznosítanák addig amíg be nem indulnak a tartalék dízelmotorok amik erre a célra szolgálnak. A gond az volt, hogy a kísérletet normál fogyasztás mellett nem lehetett megcsinálni, el kellett halasztani estére. A külön erra a célra kirendelt mérnökök viszont csak napközben voltak ott... Este megkapták az engedélyt és balga módón belekezdtek. Innentõl tömörre veszem és nem is emlékszem fejbõl
mindenre (eddig minden onnan lett írva). Szóval elkedtek a grafit szabályzó
rudakkal játszani és a reaktor teljesítménye egy ideig valóban azt is tette
amire õk számítottak. Már EKKOR le volt kapcsolva több biztonsági
berendezés is! Csakhogy vagy egy sajtos jelensége a reaktorok ez fajtájának
amit "xenon mérgezésnek" hívnak. Teller Ede ezért is tiltatta be az
USA-ban, hogy ilyen reaktorok épülhessene! A teljesítmény elkezdett ide-oda ugrándozni, a grafit rudakat is elkezdék össze-vissza mozgatni. A vége az
lett, hogy a reaktor a névleges teljesítményének kb. 0,1%-rõl felugrott
10000% hõteljesíményre. Ekkor már a dolog megállíthatatlan lett. Ekkor még
megpróláták az utolsó lépést, beejteni a szabályzó rudakat a reaktorba,
hogy megállítsák a szabályzott láncreakciót. Csak a nagy hõ miatt a rudak
"alagutai" eldeformálódtak és nem estek be (azér használtak ejtést, mert a
gravitáció mindig mûködik, nem lehet kikapcsolni és nem hibásodhat meg). A
hûtõvíz igen gyorsan elforrt nagynyomású gõz lett belõle. Igenám csak ott
voltak az RBMK reaktor nagy grafittömbjei. Akkor egy kis kémia. Mi is volt
régen a városi gáz? Igen, pont az ami ott volt bent... BAMMMMM! A rektor
ekkor szállt el. A több száz tonnár rektorfedelet több száz méterre
találták meg darabokban. Asszem két robbanás volt. A radiokatív grafit meg
égett napokig és terítette szét a szennyezést. Hát durván ez történt. A
katasztrófát az súlyobította, hogy a rekatorok körül normál esetben 5 vagy
több biztosági réteg van. Pénzhiány miatt ezen mérnöki gátak közül többet
kispóróltak. Zseniális...
Mi levonandó tanulság?
- Képzelten emberek (egyszerû mezei tecnikusok) akartak egy olyan dolgot
csinálni amit nem kellett volna. Talán nem kellett volna, ahogy milyen biztonsági rendszer az amit ki lehet kapcsolni? SEMMILYEN! Ma már ez technikailag lehetetlen!
- A szovjet vezetés miatt lehetett csak ilyen reaktorokat megépíteni, SEHOL máshol nem épültek ilyenek. Politikai nyomásra. Aki tiltakozott az sejtetjük, hogy hol és miként végezte...
- Ennek megfelelõen ma már sziumlációs megerõsítõ tréningeken kell részt vennie a rektor kezelõ személyzetének ahol vészhelyzeteket és balesteket gyakorolnak. A reaktorok biztonsági szintje (az összesé) már rég túlhaladta azt ami 20-30 éve volt.
- Az RBMK reaktorokat (ami maradt még) elég masszív ráfordítással átalakították, hogy pozítiv visszacsatolás nem legyen, hanem "0" stabil állapotot érjen el baj esetén.
- Ehhez hasonló baleset nem történhet meg a többi fajta reaktorban. Tehát a rektorok biztonságát TERMÉSZETI törvények garantálják!!!
#72