BlackRose#57
Egy érdekes kérdés. Festesz a házam falára egy remekművet. Kié a kép a tiéd vagy az enyém. Mi az ami valós a házam mint a tulajdonom, vagy a remekműved amit az én házam falára festettél? Tegyük fel, hogy a házam piaci értéke 100000 dollár, de a kép amit ráfestettél valami fantasztikus és ezért mondjuk a picai értéke 1 millió dollár. Ki az aki dönt eladjuk e a házat/képet? És ha igen, akkor mennyi az enyém és mennyi a tiéd. Na most látod nincs válasz a jelenlegi jogfilozófia alapján. Probáld ugyanezt két valódi tulajdon esetében... pl. hivtalak, hogy építs be egy ajtót a házamba. Beépítetted és én nem akarom kifizetni. A ház az enyém, az ajtó a tiéd még akkor is ha az én házamban van egészen addig apillanatig még ki nem fizetem neked az ajtó árát. Megtudod ezt csinálni a falomra festett remekműved esetében? Még akkor is ha mondjuk én kértem, hogy fesd a falamat, ha nem fizetem ki, te nem a kép értékét kérheted számon, hanem a szolgáltatásod értékét, azt, hogy festettél és én ezért neked adós vagyok (ha én bíztalak meg). Ha viszont nem bíztalak meg akkor megsértetted a tulajdonom. Na most ha már a festményed megegyezik a tulajdonnal, akkor hogy van az, hogy számtalan festmény van mások falán megbízás nélkül (még ha nem is remekmű, de festmény), és senkinek sem jut eszébe megbízás nélkül ablakot rakni más házára?
Ugye nem könnyű választ adni a kérdésre.
És lemezt lehet lopni, mert a lopást követően az eredeti birtokló meglesz fosztva a lemeztől, a tolvaj pedig egy lemezzel gazdagabb lett. Lényeg az, hogy lopást követően az eredeti tulajdonos megvan fosztva a tulajdonától. Ha nincs, ha az adott tárgy tovább a tulajdonában van akkor lopás nem történt. Másolás esetén ugye ez nem történik meg, az adott dolog megmarad az eredeti birtokában is, tehát nem szenvedett kárt. Na most itt jelenik meg a valódi válasz a kérdésre. Miért van az, hogy kárnak könyveljük el a jövőbeli lehetséges hasznot, hiszen az nem létezik a jelenben és nem garantált a jövőben sem. A legnagyobb találmány sem garanció, hogy anyagi nyereség is lesz belőlle, akkor miért kezeljük úgy, miért van az, hogy minden tulajdonformára a jelen ami számít (a jövőt nem ismerjük és nem garantált), az úgynevezett szellemi tulajdon esetében a jövőbeli lehetséges de nem garantált anyagi hasznot könyveljük veszteségnek... mert valaki más is olyan helyzetbe került hogy ugyanezen a dolgon esetleg (neki sem garantált) anyagi hasznot szerezzen. Hiszen mi nem veszítettük el ugyanezt a lehetőséget.
Molnibalage: Szellemi tulajdon a valóságban nem létezik, ezért teljesen alaptalan a védelméről vagy nem védelméről beszélni. Olyan mintha pl. a szerencse védéséről beszélnénk. Szerintem a szerencsét minden áron meg kell védeni, mert ha nem védjük meg és mindenki szerencsétlen lesz akkor minek dolgozni, nem érdemes dolgozni. Persze szerencse sem létezik a valóságban, az amit szerencsének nevezünk az nem más mint felkészültség az adott helyzetre plusz egy pici dolog ammi összejön... és ami nem töllünk függ.
Mégegy tévedés a tudást tőkének nevezni, a tudás nem tőke, a tudás csak álltalános állapot ami nélkül a tőke vagy nem alkalmazható az adott dolog megvalósítására vagy pedig gyengébb megterülés mellet alkalmazható. Tudás nélkül nem sokra boldogulunk, de tudás nélkül a tőke sem ér semmit, ez az ami elég garancia, hogy az emberek mindég tőkét fektesenek be a tudás megszerzése érdekében még akkor is ha ezt a tudás másokkal megosztják, mert az nélkül a tőke sem ér semmit, nincs előrehaladás. És az aki először jut el a tudáshoz az mindég lépéselőnyben van, semmi az ég világon nem járul hozzá a gyorsabb fejlődéshez mint a nyitott tudás és semmi sem fékezi annyira a fejlődést mint a tudás titkosítása vagy ami még roszabb monopolizálása.