-
Fbn Lx #98403 ez az írás tetszett
De hát ez alapjaiban nem mondott ellent annak, amit én is állítottam, de legalábbis nyitva hagyta a kérdést. Nekem is szimpatikusabb az Einstein-féle megközelítés. Az, hogy jelenleg a kvantummechanikai "véletlenre" nincs magyarázat, nem jelenti azt, hogy soha nem is adható, sőt, igazából ellentmondásosnak érzem, hogy egy ilyen tényleges véletlen létezhet.
Hogyan lehetnének mikroméretekben egy rendszert alkotó elemek önmagukban, egyenként indeterminisztikusak, ha makroméretekben végül determinisztikus rendszert alkotnak?
az is érthetetlen számomra, hogy ha nem lenne kiváltó ok a hasadóanyag felezési idejének eljövetelére, akkor egyáltalán hogyan lenne elvárható tőle, hogy feleződjön. ha tényleg teljesen véletlenszerűen menne végbe, akkor felmerül a kérdés, hogy miért ne mehetne végbe akár egy másodpercen belül 12-szer, vagy 2 másodperc múlva 95ször, és miért ne lenne lehetséges, hogy 6 milliárd évig egyáltalán ne feleződjön. ráadásul az indeterminizmus feltételezné, hogy egyidejűleg végtelen számú folyamat van a világon, ami nem csak látszólag, de ténylegesen ok nélkül történik. Ha azt mondom, hogy valami ok nélkül történik, akkor az a világon bárhol, bármelyik pillanatban, akárhányszor megtörténhetne, hiszen az ő megtörténéséhez nem szükséges ok, ami kiváltaná.
Az én képem szerint, ha belevágnék ebbe az asztalba egy baltát, a folyamat végtelen számú apró elemének állapota egy determinisztikus rendszert eredményezne, egy kaotikus rendszert ugye, ami a hasadék és az összes kiszakadó faforgács objektív mérete és alakja, amiknek ezen jelzői csak bizonyos mértékű mérési pontossággal meghatározhatók - feltételezem, hogy egy anyagdarab méretére vonatkozó mérést végtelen tizedesjegyig lehetne végezni, mégis, soha nem kapnánk meg az objektív értéket, így a mérés alapvetően egyébként sem jó az objektív valóság tényleges meghatározására, csak annak egy absztrakt közelítésére.
Másrészt ezek a számítások azért sem lehetnek teljes pontosságúak, mert végtelen számú változóval kellene felírnunk egy-egy differenciálegyenletet, akár már egy pénzérme feldobásánál is.
Minél több változót veszünk figyelembe, annál pontosabbak lehetünk, de az objektív valóságot akkor sem írhatjuk le, csak feltételezhetjük, hogy egyáltalán létezik - emiatt lehet lehetséges, hogy egyáltalán eredményeket érhetünk el a közelítő mérésekkel.
Azért feltételezem a végtelen változót, mert már az univerzum végtelenségének elméletéből következően egyetlen atom jelenlegi helyzete a létrejötte pillanatától kezdve végtelen hatás, végtelen számú másik atom együttes hatásának eredménye. és bár, ha a pénzérme feldobása következtében minden ráható erőt, és minden, vele ütköző részecske helyzetét és mozgását pontosan ismernénk, akkor is felmerülne a kérdés, hogy azokat tényleg végtelenül pontosan ismerjük-e. már csak abból kiindulva, hogy az anyag legkisebb méretének nem létezhet elvi korlátja, de legalábbis nem tartom valószínűnek, hogy a természetet felépítő legkisebb részecskét, egy minden, annál nagyobb, elemi részecskét felépítő alkotóelemet valaha találhassunk. ugye ez is paradoxon, hiszen két, teljesen azonos természetű anyag egyesülése nem hozhatna létre egy teljesen új tulajdonságú, másik anyagot; ahhoz eredendően önmagában kellene hordoznia egy másikféle anyag létrehozásának lehetőségét, ami lehetőség már önmagában azt feltételezi, hogy a természete nem homogén és nem totálisan egységes. ebből kifolyólag minden egyes atom helyzete az őt alkotó, végtelen számú, nála kisebb elemek állapotának együtteseként lenne magyarázható, ami azt jelenti, hogy azt a helyzetet meghatározni nem tudjuk. Tehát én azt tartom valószínűnek, hogy mivel minden végbemenő folyamat végtelenváltozós kaotikus rendszerekkel jellemezhető, így végső soron determinisztikus, de totálisan nem megismerhető.
Esetleg még azt tartom valószínűnek - a megfigyelő hatása miatt -, hogy a jelenleg alkalmazott, időben lineáris ok-okozati hatás nem kielégítő, vagy egyszerűen az időről alkotott elképzelésünk téves - például lehetséges, hogy mindenféle hatás a világon minden adott pillanatban, mint információ jelen van, ezért megtörténhet, hogy a látszólag jövőben bekövetkező esemény a jelenben befolyásolja a hullámtermészettel rendelkező részecskék viselkedését. Ebből kifolyólag lehetséges lenne, hogy olyan, időben/térben távolinak tűnő faktorok határozzák meg a felezési időt, amit eddig nem vettünk figyelembe