K.: Te írtad le már többször, hogy a politikában semmi sincs ingyen. Mindenért fizetni kell, és mindennek ára van. Hálát pedig ne várjunk.
B.J.: Így van. Nincs is ezzel semmi baj. Csak ne hazudjunk a történésekről, főleg ne magunknak. A magyarság még soha semmit nem kapott ajándékba. De mégegyszer mondom: ez nem baj. Csak legyünk ennek tudatában, és eszerint gondolkodjunk s cselekedjünk. Sajnos ezer éve játsszuk a történelem balekja szerepét. Miként még ma is. Megértésre, elismerésre, szeretetre vágyunk. De ilyen senkinek sem jár, senkitől sem. Ezért időnként csak lesajnáló vállveregetés jár a balekoknak. Ezt az elmúlt húsz évben Antall éppen úgy megkapta, mint Horn, Orbán vagy Gyurcsány. Mert egytől-egyig szánalmas a produkciójuk nemzeti szempontból, de sikeres liberális, konzervatív vagy más ideológiai nézőpontból. Azok a politikusaink voltak a legnagyobbak, akiket a kortársaik gyűlöltek, nem dicsértek. Utoljára Mátyás királyt és Bethlen Gábort. Nem is tudták őket kihasználni, megvezetni mindenféle ideológiai katyvasszal. Ez volt a legnagyobb „bűnük”. A kereszténység védőbástyája voltunk, mondogatjuk, és sértve érezzük magunkat, hogy ezt a Nyugat sohasem méltányolta. Pedig mi hűségesek voltunk az önfeladásig saját érdekeink helyett. Bezzeg a francia királyok mindig büszkén hirdették, hogy ők a legkeresztényibb uralkodók, de mindig volt annyi pragmatizmus bennük, hogy akár a pápák ellen is szövetkeztek a törökökkel, ha érdekük úgy kívánta.
