Fbn Lx#92826
az ember sem képes a saját létén túl gondolkodni. csupán jóval komplexebben csinálja, mint az állat.
minden alkalommal amikor empatikusan cselekszel, azért teszed, mert ezt érzed jónak, igazságosnak (ettől érzed jól magad), és akkor is szintúgy, amikor áldozatot hozol, például jó keresztény, vagy jó állampolgár, vagy becsületes ember módjára. Mert mérlegelésed szerint a szenvedés nem elég nagy ahhoz, hogy ne érje meg neked a szellemi beteljesülés, és megfelelő, kellemes érzetet adó énkép fenntartása. Valószínűleg az egyre komplexebb szociális elvárások csak tovább növelik az erkölcsös és empatikus cselekedetekből származó megelégedést, ami a látszat ellenére abszolút önös cél. pl. áltathatod magad azzal, hogy önzetlen módon segítesz az éhezőknek, de az empatikus cselekedet is csak a te megelégedésedet szolgálja. valószínűleg az empátiának is nagy evolúciós szerepe van, elősegíti a közösségek túlélését
