#92629
Nem aggódtam, csak nem tudtam, hogy belefutottál-e (én pl. csak egyetemen, középiskolában talán egy történelemóra foglalkozott vele, filozófia pedig nem volt)
Ez a mostani felvetésed nekem a Huxley-féle Szép Új Világra hajaz.
Az objektivitás pedig olyan megközelíthetetlen fogalom, hogy arra építeni szerintem nem nagyon lehet, az elveid (vagy Huxley elvei) alapján felépítendő társadalomnál az átmenet is problémás, az teszi elsősorban kivitelezhetetlenné, és csak a második sor az, hogy az emberi természet ilyen szinten (kisebb szinten) sem irányítható, formálható, csak papíron, gépként kezelve az embert, nem emberként. És itt kerül elő újra a társadalomtudomány, hiszen az ember nem gép, hogy egy természettudós mérései alapján lehessen meghatározni, hogy mennyire hasznos vagy haszontalan amit tesz - hiszen a kísérletezés, újítás elsőre mindig haszontalannak, értelmetlennek tűnik, és csak ha beválik, akkor derül ki, hogy értelme volt beleölni azt az 5-10-20 év kutatást. Egy gyakorlati mérnök például ezért nem kezd alapkutatásba, hiszen az olyan egyenletek számolgatásával, amelyek próbálják modellezni a 9-11 dimenziós teret nem lehet csökkenteni egy autó fogyasztását. Igaz esetleg 50 évvel később erre építve igen, de azt egy ilyen haszonelvű, "helyes döntéseket meghozni képes" környezet nem támogatja, felesleges energiapazarlásnak tűnik (és lehet, hogy az is). Ez már egy továbbgondolása az általad leírtaknak, de szerintem logikus következménye a szabadság nélküli társadalomnak az egyéniség, a zsenialitás, és ezért fejlődés, felfedezés nélküli társadalom. (ajánlott olvasmány ebben a témában: Stanis³aw Lem: Hazatérés)