#89783
Öngyilkossághoz semmi közöm. Utcán, ha ugrani akar a hídról, vagy épületről egy vadidegen, akkor vállat vonva tovább sétálok (aki hülye, azon nem lehet segíteni). Ha rokon, vagy barát, az más, megkérdezném, hogy nóóómális-e, avagy hogy kényszerítik-e erre (valakik) és hogy tudok-e segíteni. Ha otthon, vagy havernál, vagy bárhol látok egy felvágott erű stb. embert annak nyilván próbálok segíteni, vagy ha már megtörtént az eset, életben tartani, meg mentőt hívni stb. (a segítségnyújtás amúgy is törvény adta kötelességünk).
A gyilkosság relatív. Ha a szomszéd és a felesége ölik egymást, az magánügy (családi ügyekbe még a zsaruk sem szeretnek beleköpni), én át nem megyek, max. kihívom a rendőröket, ha utcán látom, attól függ kik azok. Pl. ha két kisebbségi hajba kap és ott van még száz másik, akkor húzom el onnan a csíkot, ha egy fehér embert molesztálnak, tán megpróbálok segíteni neki, ha nem érzem úgy, hogy most engem is halomra lőnek ott szépen. Igyekezni kell segíteni, de nem az a cél, hogy magunkat is kinyírassuk (főleg, hogy fingunk sincs éppen mi folyik és milyen érdekek miatt). Persze vannak egyértelmű helyzetek, mondjuk kis öreganyó kontra két kigyúrt csuklyás támadó.
Többnyire úgy vélem, hogy mindenki intézze a saját dolgát, én sem rohangálok másokhoz, hogy jaj-jaj meg akarnak ölni, ők is oldják meg maguk. Esetleg rendőrség, de ők inkább a vicc kategória, majd kijönnek eltakarítani a hullákat (végül is ez egy biztos módszer)...
#89783