#6524
Részemről oké, de valahogy én nem vagyok szimpatikus nekik, talán nem mosolygok eleget és nem tudok bánni velük, ha van a közelben másvalaki akkor inkább oda mennek. Ha (elég ritkán) egyedül vagyok egy kisgyerekkel akkor azért mindig sikerül valahogy megoldani. Sokszor persze idegesítőek meg minden, de emelje föl a kezét aki nem volt az kiskorában...
Törődni és nevelni őket is fontos (még akkor is ha ez nehéz és idegölő) hiszen ők adják majd a jövőt, én pedig nem szeretnék 20 év múlva olyan fiatalok közt élni akiknek nincsenek céljaik, értékeik, ideológiájuk stb
#6524