#52446
egyszerűen kényszerlaknak tartom, ránézésre lerí róluk az igénytelenség. Persze ez a belteret nem befolyásolja, ott még lehet új építésű is. Emlékszem, kiskoromban utáltam, hogy város szélén, családi házban lakunk, itt a hülye kert, felesleges, és semmi sincs itt. Aztán pár éve van "szerencsém" városi legénynek is lenni, koliban, aztán egy új építésű tömbházban, majd egy ilyen képen szereplő szocisban. Koli hangulatos, de egy idő megunható, főleg ha az ember el is akarja végezni a sulit, nem csak bulizni jár, s sztem helykínálatban a legalja a koli, kétágyas lyukam gyász volt, nincs magánszféra, semmi.
Aztán az új építésű az külsőleg korrekt, belül is szép volt, jól felszerelt. Ott például a falak voltak vékonyak, mindig hallottad, mit csinál a szomszéd, alszik, fingik, vagy éppen dug. De azt is tudtad biztosan, hogy hasmenése van, vagy keményet szart, mert utóbbi esetben a mi WC-nk feletti WC-ben, csőben kopogott a végeredmény. Ez egy családi házban nőtt embernek NC.
A mostani meg legalább olcsó, más pozitívumot nem tudok, az egész olyan... meg nem lehet fogalmazni, de nem tudnám ezt álomként elképzelni. Még kényszerből is meggondolandó.
Nincs jobb annál, ma már tudom, mikor kiülsz a kis kertedbe a kerti bútorba, nézed a tájat, pihensz, haverokkal grilleztek, senkit sem zavar a hangoskodás, zene.
#52446