Biztos ezt gondolta a NATO a VSZ-ről és a SZU a NATO-ról. A szövetség nem jelent semmit és nem tartana össze a szövetség egy háborúban. Jaj...
maga a konkrét haderő egy háborúban már csak a csili-vili.
Hm... Ilyenkor szoktam töprengeni, hogy hogyan lehet ilyet leírni, hogy milyen gondolatmenet és háttérinfó vezet el ide, és vajon miért nem tűnik fel, hogy a valóság mást mutat.
Ezt megkérdezted az arab-izraeli háborúk résztvevőitől, a falklandi veteránoktól, az ODS iraki túlélőitől és a győztes oldaltól is? Vagy az Irak-Iráni háború résztvevőitől? A Linbacker II eseményei sem ezt igazolják és Korea 1950-1953 sem. 1999, AF? Soroljam még, vagy ennyi példa is elég lesz?
Ez még csak az 40-50 éves periódus, de bártan mondok még neked pár háborút vagy csatát, ahol egy győztes felet egy technikai újítás és annak hadászati alkalmazása tett naggyá, vagy egy egész birodalom létrejöttének alapja volt. Pl. a római légiók szervezettsége és fegyverzete. A görög nehézgyalogság, vagy az angol Longbow, korának csúcs íja, még a XVI-XVII. században is sikeres volt csatatereken az időjárát és létszám függvényében. Előtte meg ugye a páncélos nehézlovasság volt a király, stb.
#50007