Annak ellenére h van egy csodálatos b.nőm nem vagyok boldog, mivel az anyja jóformán korlátozza h mikor és mennyit találkozhatunk:( És mikor velem van az tökjó de mikor elmegy és utána nem is látom 1-2 napig akkor kurvaszar kedvem van azokon a napokon:( Pedig itt lakik 12 percre gyalog:S Ha akkor tudnánk talizni mikor akarunk és nem tenne keresztbe nekünk mindig az anyja (az az indoka, hogy többet szeretne lenni a lányával; de a lánya inkább velem van/lenne mint vele.) akkor tényleg nagyon boldog lennék, de ez így mindent elront:(
Gondolom senkit nem érdekel, de leírtam mert jólesett leírni:\