Fbn Lx#3418
nekem oviban kezdődött :DDD
mindig ültem a sarokban, egyedül, és gondolkodtam. csak akkor jétszottam, vagy beszélgettem, ha valaki odajött hozzám :D
de ez nekem csak kezdetben volt azért, mert féltem tőlük. utána szépen lassan eltűnt a félelem, és átcsapott abba, hogy már azért nem vagyok társasági ember, mert úgy összességében nem nagyon érdekelnek az emberek. minden csoportból csak 1-2 ember van aki érdekes számomra, de azzal meg azért nem ismerkedek, mert furán érzem magam, hogy bezzeg a többieket meg leszarom, és így elzárkózok :D
velem az mondjuk mindig úgy volt, minden egyes közösségben:
van a nagy csapat, és vagyunk mi, 3-tól 6-ig terjedű számú ember, akik elzárkózunk, és megvagyunk magunknak, mert a többieket nem szeretjük. Mi furák vagyunk, és más érdekel xD
