Ha súlyos baleset érne és 100% lenne hogy az előttem álló életem során már tolószékes leszek, és se a kezem, se a lábam nem tudnám használni akkor ezt választanám. Maga a gondolat kitudna végezni hogy a baleset előtt mi mindent tudtam csinálni 15 évig és előre kéne néznem hogy ha még élek 40-50 évet tolószékben... Nem tudnék semmit se csinálni és tudom hogy a mai fiatalok milyenek, valószínű hogy minden barátom, haverom elfordulna tőlem és nem lenne semmim. Talán barátnőm is elfordulna tőlem de azt nem bírnám elviselni hogy pár év múlva egy másik csávóval látom az utcán aztán még pár év múlva látom őket ahogy mennek az utcán és már 2 gyerekük van, én meg ott ülök már évek óta egy nyamvadt tolószékbe tehetetlenül. Nekem ez maga a rémálom.
Lehet hogy én kitartok mellette immáron 3 hónapja mióta volt a balesete, és mindenben segítek neki, most már szerencsére ott járunk hogy sétálgat is kicsit, átölelem és szépen lassan. Ha most le bénult volna és 100% hogy nem épült volna fel sohasem és az eutanáziát választotta volna és engedtem volna. Nem azért mert nekem nem kell egy mozgássérült nő hanem azért mert azt akarom hogy neki minnél jobb legyen, Nagyon rosszul viseltem volna, így is rosszul viselem, ha egész életében szenvednie kellene, MERT SZERETEM. Tudom hogy mondani így lehet bármit de ezt megtenni sokkal nehezebb.........
#33562