#31612
Minden embernek van valamilyen problémája, nehogy azt hidd. Valamelyik nap volt nem is tudom már melyik adón, hogy egy tehetősebb családban nem igazán akart összejönni a gyerek, mint olyan. Mindenük megvolt, amit akartak, de a gyerek nem akart sikerülni sehogy sem. Ez is egy probléma. A szegényebb családokban meg mennyi gyerek van már. :) Ott meg az anyagi helyzet, ami betesz. Haverom szokta néha mondani, hogy jaj de szar az élet. Ilyenkor csak annyit mondok neki, hogy ki teszi azzá? :) Mindenki a saját életét terelgeti valahol, ha valaki azt mondja, hogy szar az életem, de nem tesz semmit annak érdekében, hogy jobb legyen, akkor miért is csodálkozunk azon, hogy szar az élete? Már rájöttem, hogy az élet csak nagyon kevés esetben kínálja fel nekünk a sült galambot. De alapvetően mindenért magunknak kell harcolni. Az élet maximum a változtatásra való lehetőséget kínálja fel nekünk, amivel vagy élünk, vagy nem. Ha nem élünk, a probléma nem múlik el, ismét mondhatjuk, hogy szar az élet. Ha felismerjük a problémát, majd felismerjük a helyzetet, hogy itt az idő a változtatásra, és cselekszünk is(!), (tehát ez így 3 dolog) akkor jók vagyunk. Nekem pl most is van pár olyan dolgom, amiben csak addig jutok el, hogy felismerem a helyzetet, hogy most kéne csinálni valamit. Tudom mit kéne csinálni, de mégsem teszem. Mi az eredménye? A probléma nem oldódott meg, kapom a vele kapcsolatos szart az arcomba továbbra is. Igen, vissza lehet kerülni a fossal teli kádba, de szerintem akkor nem úgy oldottuk meg a problémát, ahogy kéne, hanem csak felületesen. Mert hiába tépem le a gaz felét, a gyökere bent marad a földben, az nekem ki fog nőni megint x idő múlva. De ha megint szembetűnök az adott problémával, és a tapasztalatoknak köszönhetően tudom mit kell csinálni, akkor nem fogok beleborulni a fossal teli kádba. Én ezt gondolom a sorsról, és a problémákról.
#31612