én azért szoktam elmerengeni régebbi (veszélyesebb) időkön, mert rendkívül sok benne az inger, az érzelem és az összefogás, ami a mai társadalomból hiányzik.
Az, hogy elbarikádoljátok a barlang száját, vagy ketten őrködnek éjszaka lándzsával, hogy ne rohanjanak le a farkasok, összehozza az embereket. A veszélyhelyzet a legtökéletesebb módja az emberek összehozására, hogy szükségben megvédjék egymást. Ez az, ami a mai világból hiányzik. Mindenki leszarja a másikat.
Valamint mindenki kivette a részét a csoportból! Aki nem vadászott, az lenyúzta az állatokat, és ruhát készített. Aki egyiket sem tette, fegyvereket, szerszámokat készített. Aki ehhez nem értett, az készítette el az ételt, stb. Egy kisebb csoportot sokkal jobban össze lehet hangolni, ahol mindenkinek volt feladata: nem volt munkanélküli, nem volt olyan ember aki feleslegesnek érzi, magát, vagy aki hatalmi szervek elnyomnak, ergo nem volt depresszió, semmiféle lelki eredetű betegség, a modern társadalom specialitása.
Ha hirtelen kitörne egy polgárháború, vagy anarchia, és fosztogatók, bandák járnának éjjel-nappal az utcákon, szar helyzet ugyan, de maga a tény mennyire szép lenne, ahogy az emberek elkezdenének összefogni!
Összeépítkeznének családok, nagyobb csoportokat alkotnának, ahol ugye mindenki ismeri a másikat, és mindenkinek megvan a szerepe. Máris nem lennének értéktelen emberek, és mindenki megkapná a kellő mértékű odafigyelést, és szeretetet.
