#25339
Mindig is szerettem olvasni, sok könyv van már a hátam mögött. De mégis egyetlen kötelező olvasmányt sem olvastam el, sem általánosban, sem középben. Egyetlen egyet sem. Megnéztük inkább videón, kikérdeztük azt aki elolvasta, stb. Csak később, mikor már tényleg érdekelt a téma, vagy megjött a kíváncsiságom, akkor olvastam ki őket.
Az irodalmat kedveltem, de csak azokat a részeket, amik érdekeltek. Sok olyan része volt, amit egyszer elolvastam, de egy szóra nem emlékszem már belőle. És volt egy csomó olyan, amiket az unalmas órákon újra és újra elolvastam. Örkény egyperceseiről nem is beszélve.
A verselemzések nekem nagyon egyszerűek voltak, pedig a legtöbbjét nem, vagy csak egyszer futottam át (szégyen, nem szégyen). Egy mondat kellet hozzá, hogy alapjában miről, kiről szól. Ennyi. Érettségin verset elemeztem, úgy hogy nem emlékeztem sem az íróra, sem a versre (valahogy kimaradt a tételek közül). A verselemzés négyes lett, a nyelvtan öt. Ott helyben elemeztem ki. Szóval ennyire nem nehéz. Egyedül azért nem lett ötös, mert nem írtam bele hogy szerelmes vers. Tényleg nem írtam bele szó szerint, de gondoltam ez egyértelmű. Hát nem volt az.
Még valami, időhiány miatt éppen az irodalom számomra egyik legérdekesebb része lett a legrövidebbre fogva, a huszadik századi irodalom. Ez azért kár.
Elég hosszúra sikeredett, de ha már az irodalom a téma... :)
#25339