Fbn Lx#24960
gondoltam a halálos betegség meg szellemi fogyatékosság, meg hasonlók esetére is, és abban a helyzetben te magad már tényleg nem tudsz sok mindent kezdeni. Ezt talán a karmával lehetne magyarázni, ha nagyon akarjuk, hogy ez is mind annak a visszafordíthatatlan következménye, amit mi tettünk. Vagy éppen a vonzástörvénnyel. De ezek olyan teóriák, amikben vagy hiszel, vagy nem. Én kételkedő vagyok mindennel kapcsolatban, de mégis annyit mondok, hogy lehet benne valami.
Mellesleg szellemi fogyatékosságot maga a személy nem éli meg olyan negatívan. teszem azt nem sok olyan szándékos öngyilkosról hallottam, aki downkóros volt, valamint személyes tapasztalat alapján egész nap képesek felhőtlen boldogok lenni, pusztán azért, mert a környezetük szereti őket. Nem hiába mondják, hogy butának lenni jó. Egyszerű a képlet: Minél okosabbak vagyunk, annál jobban bele tudunk gondolni, hogy milyen szar nekünk.
És tényleg, mennyire félelmetes azzal a tudattal élni, hogy a karma létezik és valós, azt kapjuk amit megérdemlünk, talán számtalan életen keresztül, valamint a vonzástörvény. Ahogy élünk, amire gondolunk, azt vonzzuk magunkhoz, és ezt irányíthatjuk tudatosan.
Az ember fél, hogy elcseszi a saját életét, ahogy én is, vagy belegondol, hogy valóban lehet-e ennyire egyszerű minden, és egy rossz érzés, egy üresség marad, amit néha én is érzek. Ezért valóban jobb azzal a tudattal élni, hogy tényleg minden véletlenszerű, és azzal megyünk, ami jön. Így nem félek attól, hogy rossz úton járok, és így nem félek attól, hogy törvények rabja vagyok. Sokkal egyszerűbb és kellemesebb, mert a felelősség nem minket terhel, hanem a körülményeket :) Minden felelősséget áthárítani vágyó emberi reakció.
