Fbn Lx#24958
én nem hiszek abban, hogy olyan dolgok, mint az esély a boldogságra teljesen véletlenszerűek, és ok nélkül ütköznek belénk az életben. Tényleg a körülményekre vagyunk utalva, de azokra a körülményekre, amiket mi teremtünk magunknak - tudatosan vagy tudtunk nélkül. Végső soron magunkra vagyunk utalva, és a tévhiteinkre, hogy azért nem lehetek boldog, mert most épp nem vagyok olyan helyzetben.
Következmény: Soha nem is lesz abban, mert elhiszi, hogy ez számára nem lehetséges. A boldogságot úgy felfogni, hogy majd megadatik, olyan, mint nézni a súlyzókat, és várni, hogy majd kigyúródom.
