Fbn Lx#24657
annyi köze van hozzá, hogy csak akkor csalódhatok valakiben, ha félreismertem.
Viszont attól mert valakit félreismerek, nem biztos, hogy ez egy feltétlenül negatív, csalódással párosuló élmény. Lehet teljesen közömbös is, mondjuk csak konstatálod, hogy "ja, igen, ő mégsem ilyen."
Az idióta elvárás meg szerintem az, ha valakit ismersz, és olyat vársz el tőle, ami az ő személyiségéhez nem passzol. Ha úgy gondoltad, hogy passzol, ezért csalódtál, akkor nem ismerted eléggé, csak azt hitted.
ha valakit annyira nem ismersz, hogy csalódj benne, akkor ő bizony soha nem volt a barátod. Mert bizony az ilyen csalódások alapvető, fontos jellemvonásokra visszavezethetőek, amiket egy barátban már fel kell, hogy ismerjen az ember.
Én mondjuk alapvetően senkiiben sem bízok annyira, hogy valóban csalódhassak benne. Max kicsit szarul esik valami. Alapvetően toleráns vagyok ilyen szempontból.
