Fbn Lx#22949
Annyiból igazad van, rávezettél, hogy felesleges ezen vitázni, mert az alapvető ellentét az értékrendbeli különbség, ebben pedig nincs helyes és helytelen. Megállapodás sincsen, csak provokáció. Ha azt látom, hogy valaki az állatok jogairól prédikál, mikor már LEGALÁBB emberrel egyenértékű jogi személyként kezelnek minden állatot, engem bosszant. És nem tehetek róla, nekik kötelező belekötni, hogy én egy kutyát NEM tartok egyenértékűnek a saját anyámmal, hát nekem úgy érzem, muszáj tudatnom, hogy én másképp értékelem a dolgokat. Legalább annyira kötött, fontos szerepet játszó fogalom nálam a család, hogy annak SOHA nem lesz semmilyen állat a tagja. Ha valaha lesz egy vérszerinti kutyarokonom, akkor megígérem, hogy ő az lesz.
Félreértés ne essék, felőlem úgy érez a háziállataival kapcsolatban mindenki, ahogy akar, mert én csak kétféle embert ítélek el.
Azt, aki pulcsit meg otthonkát húz a kutyájára, meg ékszereket aggat szerencsétlen állatra, meg azt, aki hagyja, hogy a kutyája végképp egy primitív döggé fajuljon. Innentől kezdve csak az szúrja a szemem, ha valaki elvakultan bármelyik rokonához hasonlít egy állatot.
Sőt, olyannal is találkoztam már, aki egyenesen felsőbbrendűnek tartotta a kutyát az emberhez képest, mert az embernek mennyire sok hibája van, és milyen szemét is tud lenni... grat, az ember önmaga ellen irányuló rasszizmusa.
