Hymtozis#21582
Első kettőt jelöltem, de:
"Magam miatt" sosem verekszem, engem annyira nem húznak föl, mert ezt megtanultam. Max önvédelem, illetve segítség esetén harcolok.
Azt nem bírom, h sokszor nem pusztakezes harc van, előkerülnek egyéb dolgok. Plusz ami még sztem rossz, h ha tudsz harcolni azt fegyverhasználtaként számítják. Önvédelem viszont nem mindig jó, mert vannak strapa emberek (vgyis oanok, akik bekattannak) és jönnek amíg tudnak. Szval pl ha előkapnak egy kést, akk lehet "rákapcsolni" és szétszedni. Viszont ha vki lökdös, meg hadonászik, akk csak letenni lehet, és ott kell hagyni... Aztán megint felkell, és felb*ssza az agyad, akk is csak összekötni lehet, és lefogni (ienkor lehet vele beszélni).
Am első dolog amit tehetsz ha belédkötnek, az az, h arréb mész, v futsz. Kerülni kell! Meg sztem aki megtanult/akit megtanítottak harcolni, az nem verekszik, és nem bánt, nem mondják annyit, de ezt megtanulod. Én csináltam pár évig küzdősportot, és jártas vok ez által önvédelemben, plusz "önszorgalomból" jártas vok egy harcművészetben is.
Még a Nagyember vs. Kisprofi-hoz. Átlagba szerintem igaz, h a Kisprofi jobb. De ien alkalom NINCS (ez is csak egy vélemény). Ha elém jönne egy akkora ember, akire már azt mondom, h megfeküdnék, ha meglegyint, akk nem hagyom h megüssön. Itt nem a boxolós "kitérek előle"-re gondolok, hanem (atletizáltam is) elfutok, ugrok, ami kell, nem hiszem, h utolér(ne).
