Fbn Lx#21579
persze, hogy nem hasonlítanak egymásra, mert minden harcművészet más-más szemléletmód által lett felépítve.
de azon felesleges vitatkozni, hogy nagyobb részüknek célja, hogy megtanítsa az embert hatékonyan küzdeni. kisebb-nagyobb sikerrel. vannak ebből a szempontból hatékonyabb, és kevésbé hatékonyabb stílusok, de végső soron leginkább az egyén fejében dől el a dolog, nem a stílus milyenségében. Az, hogy vannak különbségek, nem megy a hatékonyság rovására, mivel egyetlen problémát számtalan oldalról megközelíthetsz. A pálcikával evős példa teljesen jól szemlélteti azt, hogy ugyan fennállnak különbségek, de a sajátját mindenki művelheti mesteri szinten - egy japán tud olyan gyorsan enni pálcikával, mint te villával. Attól még fennáll, hogy: az evésnek mindig ugyanaz marad a célja, ahogy a te kezeidnek és lábaidnak is egy küzdelemben. Az evési etikettben képzetlen ember minden korban ugyanolyan módon tömte tele a száját: úgy, ahogy érte.
A harcban képzetlen ember minden korban ugyanolyan módon küzd: ott hadonászik, kalapál, ráfog, ellök, ahol ér.
az utca, az élet mindenkit ugyanazon ütés/rúgástípusokra tanít meg. 1000 évvel ezelőtt egy harcművészetet nem tanult ember ugyanúgy idegből, és ugyanazokkal az alap, jól elterjedt technikákkal támadt rád, mint most. Ezért az átlag emberrel szemben egy 1000 évvel ezelőtt kialakult stílus, ami erre fókuszált, a mai napig lehet hatékony.
