Fbn Lx#21239
Pontosan... ahol kölcsönös függés van, az a manapság "ideális" állapot. Az, hogy ne függőségként kezelje két ember a szerelmet, ugyanakkor mégis hűséges legyen, nyitott, és mindig tudjunk újat mutatni - egy olyan állapot, amire mindannyian csak törekszünk, de felér egy megvilágosodással. Ha bármelyik ember függ a másiktól, az egy kissé elbaszott állapot, és azt eredményezi, hogy csak az öröm ugyanakkora, a teher kétszeres. a sajátod terhe, és azét is hordd, aki rád akaszkodik, a másik oldalról meg a saját terhe, és azét is önkéntelenül hordod, akihez annyira ragaszkodsz.
ez másfél év alatt időről-időre nálunk is mindig kiújult, és nem tudom, ki a hibás - talán én, hogy képtelen vagyok eszméletlenül ragaszkodni, és talán ő, hogy mániákusan ragaszkodik.
A lényeg. megy az örök para, hogy én nem szeretem, és nem úgy viselkedek vele, mintha tényleg szeretném. mániákus módon igyekszik megfelelni, hogy mindig úgy reagáljon, ahogy szerinte nekem tetszene. hogy olyanokat mondjon, amit én nem tartok hülyeségnek.
Ez azt eredményezi, hogy rohadtul elegem van a mániákus ragaszkodásból, ami pedig azt eredményezi, hogy emiatt tényleg gyakran nem viselkedek úgy, mint ha szeretném. És ez pedig kezdi a ciklust elölről. "Végtelen ciklust a legkönnyebb írni." :D
