#19767
Ezzel nem tudok egyetréteni, sokkal jobban szeretik, ha természetesen kezeljük őket, ha nevetségesek, akkor nevetünk (persze ez nem úgy értendő, hogy direkt kinevetjük őket, hanem, hogy pont akkor nevetjük ki őket, mint amikor egy más, nem fogyatékkal élőt is kinevetnénk).
Általános iskolai éveimet egy kísérleti osztályban töltöttem, egyharmadunk valamilyen fogyatékkal élt (többnyire kicsit bolond, túlmozgásos, mániás...). Nagyon természetes viszony alakult ki köztünk. És egy valamit megtanultam, semmit nem utálnak jobban a fogyatékkal élő emberek, mint ha kiközösítik őket. És ha jól belegondlsz, az, hogy őket egy másik mércével méred még ilyen apróságokban is, hogy nevetsz-e rajtuk, vagy sem, az más az első lépés a kiközösítés felé. Szóval tessék nyugodtan együtt nevetni a fogyatékosokkal, ha okot adnak rá, lehet velük beszélgetni is, barátkozni... ugyanolyan arányban lesznek köztük is seggfejek, és szimpatikusak, mint bármelyik másik társadalmi csoport között.
#19767