#15181
Egy órája történt kb. pont: szállok fel suliból jövet a buszra, nekem még volt hely, leültem. Pár pillanat alatt olyan tömegtumultus alakult ki, hogy szinte mozdulni sem lehetett. Mellettem állt meg a sorban egy apuka a kislányával. Egyszer csak megszólalt a kislány az apukájához végtelenül szomorú hangon, hogy: "Apu, egész végig állni fogunk?". Úgy megsajnáltam szegényt, hogy átadtam az helyemet. A kislány meg útközben elég gyakran hátranézegetett és mosolygott rám. Mondom magamba ne nagyon nézegessél, mosolyogjál rám, de ha gondolod megkereshetsz majd 10-15 év múlva (ha még élek addig). :D
Mindenesetre nagyon jól esett, amit tettem, az ilyenek nagyon fel tudják feldobni az unalmas hétköznapjaimat. :)
#15181