-
Fbn Lx #13531 Olyan is elég sokszor volt, hogy én okoztam sérülést.
Ja meg régen sokat íjászkodtunk... mármint 12-13 évesen úgy játékszinten.
Felmentünk minden tavasszal többször is a dombra, és a friss, hajlékony kis fák közül 1-2t levágtunk fűrésszel, vagy recés késsel, ami akadt. És abból hajlítottuk az íjat. Sok példány készült, a végső verzió egy rohadt vastag, hosszú fából, ami akkor nagyobb volt mint én. Kicsit megcsiszoltuk, raktunk rá húrt, és olyan bika lett, hogy alig bírtam kifeszíteni...
A nyilak a legvékonyabb fácskákból készültek, vagy éppen nádból, és az elejére kis szögeket kötöztünk rézdróttal. Eléggé durvákat lőtt.
Na onnantól kezdve azzal szórakoztunk 1-2 napig, hogy 50 méterre egymástól beálltunk a rétre, és lőttünk, hogy mennyire pontos, a másiknak meg ki kell kerülnie a nyilat... amikor kb. 0.5 másodperc volt a becsapódás és haverom elvetődése között, akkor inkább már nem szórakoztunk többet :D
túl jót lőttem, azt mondta be volt szarva, mert nagyon a felső teste/feje felé közeledett.
majdnem nagyon kibasztam valakivel.
tanulság: ne lövöldözzetek egymásra házi készítésű íjjakkal. :DDD
másik tanulság: ne tartsatok harmadrészig kifeszített házi készítésű íjat a barátaitokra, amikor beszélgettek vele.
Ugyanis vettem Diósgyőrben két nyilat, és onnantól kezdve azzal lövöldöztem. Két lövés között odamentem köszönni, a húr kissé ki volt feszítve, és a hasára tartottam. megcsúszott, és a nyíl lehasította a bőrét. Még szerencse, hogy nem volt valami éles. A gyerek meg kövér, lepattant a hasáról
Másik meg az, hogy kung fu edzéseken gyakran nagyon beleéltem magam a dologba, és kissé bedurvultam.
Olyankor volt olyan, hogy orron térdeltem, vagy torkon vertem valakit, és szinte fulladozott. Ezek persze előfordulnak sokakkal. De olyan is volt többször, sajnos, hogy nagyon beparáztam - majdnem eltörtem a gerincét. egy nyakcsavarásnál hallottam, ahogy roppant a gerince a kezeim között, kissé túlzásba vittem. de szerencsére nem volt semmi baj..
pedig elég vékonyka vagyok, csak nem tudom hol a határ néha :|