#123501
Én MINDIG szégyellem magam, ha hibázok. Sőt, pár korábbi munkahelyemen ufónak is néznek, hogy ha hibáztam rögtön vállalom, és már szállítom is a megoldást rá. Tudod, van ez az láma magyar mentalitás ami maradt a szoci időkből, hogy soha senki semmiért nem vállalja a felelősséget. Na ez engem undorral tölt el. Ha hibáztam, én voltam. Nem is tudom milyen szar alaknak érezném magam, ha ezt másra kenném.
Nekem is volt balesetem, 3 óra alvás után harmonika utolsójaként picit megkoccoltam előttem haladót (harmonikaeffekt, hirtelen befékező sor végén). Kiszálltam, kezet fogtam vele, elnézés kértem, felelősségem azonnal vállaltam, kitöltöttem betétlapot, még egyszer elnézést kértem, elbúcsúztam, kész.
Amúgy meglepődnél, milyen udvariasan vezetek. Gyalogost átengedem, előre intek neki, hogy mehet, szemből balra fordulót elengedem (pláne ha már 2-3 kocsinál több áll mögötte), nem lépem át a +10%-ot (hajnal 2-kor üres úton sem), nem tolakszom, előre indexelek ...
Mentem már 3-4 km-en át tanuló vezető mögött 30-al, lemaradtam, nem tolongva, nem előzve, mosolyogva.
Ugyanakkor ha valaki meg akar ölni (hülyeségből, oda nem figyelésből, kivagyiságból ...), nem vagyok rest felhívni rá a figyelmét, hogy nem tűröm el tőle.
#123501