hugopareiros#118264
Nálam úgy indult, hogy 2003-ban egyik este a sport1-re sikerült kapcsolni.
Real Madrid - Celta Vigo mérkőzés volt.
Szimpatikusan játszott a Madrid és Raul góljával végül 1-1 lett az eredmény.
A forduló után az állás (nem néztem utána, lehet tévedek 1-2 pontot) a tabellán ilyesmi volt:
Sociedad 73p
Real 72p
és már csak 2 meccs volt hátra. (Az tuti, hogy 1 pont volt a különbség.)
Kíváncsi voltam, hogy ki nyeri meg a bajnokságot ezért a következő meccset már a kezdősípszótól néztem.
Városi rangadón nyert a Real 4 vagy 5-0ra az Atletico ellen. Másik ágon pedig a Sociedad kikapott a Celta Vigotól.
Ezzel a tabella élére ugrott a Madrid és 2 ponttal vezetett is.
Az utolsó fordulót pedig a Bilbao ellen játszotta a csapat. Le is győzték őket simán. Bajnokok lettek. Láttam rajtuk a küzdeni akarást és a szép játékot is.
Arra emlékszem, hogy ezen a 3 meccsen 7-8 gólt rúgtak összesen ami soknak számít.
A következő szezonban elkezdtem nézni a meccseiket és tetszett a focijuk amit játszottak. "Rúgjunk többet, mint amennyit kapunk." Ez volt a mottójuk.
Olyan focisták játszottak ott akiknek minden mozdulata egy álom volt.
Ahogy teltek a meccsek egyre jobban érdekelt a csapat a meccseken kívül is. Sajnos akkor még nem volt zinternetem így csak a sport csatornáról és az újságokból sikerült információkat nyernem.
Sajnos trófeákat egy ideig nem nyertek, de a csapat játéka az nagyon tetszett.
Ahogy teltek a meccsek és a szezonok egyre jobban közel került a Madridizmus a szívemhez és azóta is megvan ez.
Tehát igen, kellett valami ami megfogott bennük. A szép játék, a küzdés, a bajnoki cím (ki tudja, ha nem nyerik meg, akkor lehet most nem érdekelnének)...
