#116704
Nehéz ebbe a helyzetbe beleképzelni magamat, mert a fene tudja, élesben hogyan reagálnék.
Ami persze a normális lenne, az az, hogy egyrészt ebben a helyzetben a gyerek a legkevésbé sérüljön lelkileg, másrészt az asszonnyal, amennyire lehet, rendezni a dolgot. Nem lenne könnyű, de ki tudja, talán meg tudnék bocsátani.
Ami a „tettest” illeti, elsőre nem igazán akarnám látni a pofáját, de aztán valszeg mégis meg akarnám vele dumálni. Nem valószínű, hogy bármilyen tettlegességet alkalmaznék, azt viszont mindenképp elvárnám, hogy a gyereket anyagilag támogassa. Nem azért, hogy nekünk könnyebb legyen, hanem azért, mert a gyereknek ez kijár. Persze ha a gyerek nem akarná elfogadni, azt is megérteném.
#116704