#116434
Ez pusztán a környezet. A külső kényszer van, akkor annak hatására az ember is képes megváltozni.
Én is tudok úgy viselkedni, hogy értett felnőttnek látszom, de képes vagyok bármikor 10 évet visszahülyülni, ha a helyzet úgy hozza.
Valamiért egyes emberekben az a tévképzet él, hogy felnőtten az ember véreseny komoly lesz. Aztán így visszagondolva szüleimet látva mikor régi gimis barátokkal futnak össze nem ezt látom. Ők is egyből "visszzüllenek" huszonéves korukra.
Mikor én kis 12 éves pöcs voltam, akkor úgy néztem a szomszéd 18 éves srcára, hogy "fú, de komoly srác". Aztán mikor én lettem 18 és láttam őt 25 évesen, akkor is ezt éreztem. Pár éve összefutottam vele és az jött le, hogy kb. ugyanannyira tudunk "lezülleni", mint 10 éve.
Attól, mert valakinek gyereke/komoly munkája/stb. van, attól egy része nem fog megváltozni. Kicsit off, de ezért van az, hogy életkortól függetlenül az emberek nagy része szeret játaszni valamilyen formában.
Szeritn a felnőtté válás egyik komoly kritériuma az, hogy felfogja az ember, hogy a tettének következményei vannak és az, hogy legalább egyszer az életben megtapasztalja, hogy valamit nagyon elbaszott és senki nem nézi el neki és érezni a "nincs mit tenni", érzést.
#116434