-
#110670
Mindig nagyon ment a matek (erősen reál beállítottság ... a humán meg nem annyira).
Általánosban 5-ös, versenyekre jártunk.
Szakközép 5-ös, versenyekre jártunk.
Emelt szintű értettségi-felvételi 5-ös.
0. évfolyam 2x is meglett 100%-ra (év közbeniek és év végi fullos is ... matek és fizika is ... kellett, mert irodalom meg közel sem volt ilyen fényes)
Ide tartozik, hogy mindkét iskolában kiváló matek tanárokat fogtunk ki (öreg profikat).
Úgy mentem egyetemre (több mint 15 éve volt azért), hogy deriválás alapjai megvoltak.
Ennek ellenére első 2 hónapban csak ültem az előadóban, és vakartam a fejem, hogy ez mégis mi a rákról beszél ?!??
Komolyan, egy ("A") Műszaki Egyetemen (reál a négyzeten), tényleg humán beállítottságú ELTE-s matektanárok kellenek ?!??
Nem azért volt buktató tárgy, mert nehéz, hanem mert oda nem illő emberek, oda nem illő stílusban, oda nem illő módszerekkel oktattak odaillő embereket.
Aztán többet nem mentem be előadásra, és könyvből megvolt 4-esre (évfolyam átlag asszem 1,67 volt !! ... pedig a legjobbak kerültek be oda)
És amiket műveltek, hát felháborító. Órákat sztorizgattunk.
Személyesen láttam, amikor a srác odavitte a tanár"hölgynek" a ZH-ját, hogy legyen már szíves átszámolni ismét a kapott pontokat, mert neki 39 jön ki (36 felett átment), és javítsa már át 2-esre. Az eltés harmincX-es ribi fogta, széttépte a srác dogáját, és hihetetlen lekezelő stílusban odanyögte neki, hogy : Azt már nem, gyere csak újra belőle (következő félévben).
Úgy mellesleg meg azért lett csak annyi pontja (meg sokaknak), mert a tanár az órán hibásan (!) oldotta meg a feladatot, és azt a megoldási módszert magolták be (mert nem értették, nem érthették magyarázat híján)
Szóval hála a tanítási módszereiknek (hiányának, meg a túlfeszített tantervnek), ahogy kijöttem vizsgáról, már felejtettem is el mindent. Szóval nem hiszem, hogy az egyetemi szintből sok tapadt volna meg bennem (max az alapok).
Egyszóval az egyetemi részt azt nagyon megutáltatták.