#109617
Szerintem onnantól nincs ezzel igazából komoly probléma, hogy elfogadod azt, hogy neki akkor és ott (kifejezetten kampányidőszakra tekintve) munkaköri kötelessége, hogy "hazudjon" (kampányoljon), a helyi szokásoknak megfelelően. Egy színészt sem ítélsz el emberként azért, mert a színpadon Othello szerepében megfojtotta Desdemonát, neki abban a környezetben az a dolga.
Egy politikusnak (pártnak, kampánystábnak) kampány közben az a dolga, hogy minél több embert meggyőzzön arról, hogy ő az a jelölt, aki támogatásra érdemes - ha vannak olyanok, akiket féktelen hazudozással meg lehet győzni, és ezek többen vannak, mint azok, akiket elijeszt az ilyesmi, akkor ez szimpla matematika.
Egy közzétett program ugyanígy működik - megnézik, hogy kb. hány emberhez jut el, ezek közül kb. mennyit győz meg és mennyit fordít el.
Azt, hogy egy adott módszer nem nekem szól, vagy számomra nem úgy hat, ahogy elvárnák, azt ők beleszámították a saját módszereikkel (elég komoly tudomány ez - pszichológia, társadalomtudomány, marketing, politológia) - de ettől még az a módszer nem lesz jobb vagy rosszabb a többi támogatásszerző módszernél. A színházban is játszanak komédiát és tragédiát, és a tévében is nézhetek sportműsort, sorozatot vagy híreket - ott a nézettséget osztják meg különféle érdeklődés szerint, a választásokon a szavazatokat.
arról pedig ilyen szempontból kár beszélni, hogy egy politikus ezek ismeretében tud-e reggel a tükörbe nézni, vagy hogy milyen módon számol el a lelkiismeretével - az az ő személyes dolga, semmi közünk hozzá, maximum bulvárhír lesz belőle, ahogy azon is csámcsogott a fél ország, hogy Darvas Iván majdnem belezakkant az Egy őrült naplója előadásokba - ettől még az egyik legemlékezetesebb előadása volt a darabnak
#109617