#108202
Érdekes mód, vidéken panelban laktunk, sosem volt gond.
Mindenki tudta, ismerte az alapszabályt, hogy nem b.szunk ki a másikkal, mert az legalább úgy ki tud bszni velünk.
Nem voltak basszushuszárok, sem fap-fap-fapapucsolók ... na jó, meg ott még parketták voltak letéve, nem ez az új szar laminált (parkettának nem nevezhető, full műanyag felületű) képződmény.
Pesten, teljesen más a helyzet. Ennyi degenerált barmot rég láttam egy rakáson.
Kénytelen voltam felvenni ismét egyetemi időkből rámragadt népnevelői szerepkörömet. Éjfélig nyomatta a basszust? OK, én meg reggel 6-kor. No meg a fogom a szekrényt és azzal kopogok át is kissé ijesztő lehetett a kis lázongó tininek.
A jószóból ugyebár semmit sem ért. Én meg azt nem értem, hogy hova tűntek a mindenért hőbörgő nyugdíjasok?
Ezek már ilyen liberálnyugdíjasok ? Ők nem szólnak, szépen csendben tűrnek, vagy még titkon örülnek is neki, hogy nekik ugyan szar, de milyen szar lehet a másik szomszédnak, aki reggel munkába megy.
Szóval egyes szomszédokat ismerek, beszélgetünk, másoknak meg köszönni sem vagyok hajlandó. Na nem mintha ők köszönnének ...
#108202