#106930
fél év is bőven elég lenne, szerintem arról kellene szólnia hogy a "közös szívás" kovácsolná mind fizikailag mind szellemileg az illetőt. én elég sokáig csak napszámosként tevékenykedtem nyaranta, mert volt gyümölcsösünk, pár éve lettek leépítve a meggyes/almások otthon. én legelső melózós nyaramon 3 hónapig segédmunkásként melóztam, szivattak az idősebbek (rangidősek?), meg már lapáttal álmodtam esténként, 40 fokban aszfaltoztunk még a 200 fokos friss bitumen mellett, meg ilyen finomságok, rohadtul nem tudom hogy bírtam ki de ma már ha van valami piszkos meló csak megrántom a vállam és csinálom (nomeg amúgyis falusi is vagyok nem büdös a munka),valahogy rálátást adott a dolgokra, a dolgok súlyára, hogy mennyit ér 3ezer forint amiért 12 órákat szoptam.
(bár tudom hogy te melóztál végig tinédzser korod óta, respekt)
a városi ismerőseim meg nyápicok, egy tápföldes zsákot sem bírnak úgy cipelni hogy utána ne nyavajogjanak, persze sokan irodában akarnak ülni, kényelmes melóval. aztán ott tartunk hogy mindenki kivan képezve mindenre, mindenkinek papírja van és a nagyvárosokba koncentrálódik a fiatalság, csak épp nincs rá szükségünk, egyre kevesebben termelnek az országban, mindenki a bürokráciából akar lecsippenteni egy kis megélhetést, egy jó szakembert pedig alig lehet találni (pl. vízvezetékszerelő)
és akkor itt lehetne játszani a mondókát a lábujjinkkal: egy elment dolgozni, egy számlát állított ki róla, egy leellenőrizte hogy jól csinálta-e, a másik beszedte a parkolási és egyéb illetékeket tőle stb...
#106930