HisF8#104059
Pont sikerült megfogalmaznod azt a nőtípust, aki még valamennyire tud érdekelni:) Amúgy annyira ideális családban nőttem fel, hogy már szinte szégyellem.
Én egyszerűen utálok mindent, ami a párkapcsolatokkal összefügg, türelmem sincs hozzá, minden nőt dobok, ha kicsit is közeledni akar; ilyenek, mint ott alvás, összeköltözés egyenesen ki vannak zárva. Egy önálló, okos nő, akivel nem lakunk együtt, és legfeljebb hetente 1-2 alkalommal találkozunk, nagyjából ezt nevezném ideálisnak - de itt is fontos, hogy alapvetően nyitott legyen a kapcsolat, ami alatt nem csak a szexualitást értem, hanem inkább a teljes érzelmi függetlenséget. Ez utóbbit sem ilyen megegyezéses alapon elgondolva, hanem, hogy neki is belülről jöjjön ez a fajta önállósága, függetlensége. De, hogy őszinte legyek igazából erre se lenne igényem, szerintem ezt is max 1-2 hónapig bírnám elviselni - eddig a leghosszabb kapcsolatom egy hét volt, és az utolsó 3-4 napot már alig bírtam végigcsinálni ott is. (Ezek egyike sem egy éjszakás volt, vagy annak folytatása; eléggé meg is lepődtek, hogy valaminek ennyire az elején ki akarok szállni, sajnos az egyik lány nagyon nehezen is viselte, évekre kikészült, de hát ez van, ami nem megy, az nem megy.)
