#103877
Ha áldoztaként viselkedünk, magunk ellen hívjuk ki a sorsot. Ésszerű mértékben paranoiásnak, bizalmatlannak és óvatosnak lenni nem probléma. Persze az is fontos, hogy mi az a veszteség, amit röhögve elviselünk, így látszólag "bizalmasabb" helyzetbe is keveredhetünk (valójában csak leszarjuk a következményeket, mert nem vág földhöz).
Meg ez kicsit elvi kérdés is. Nem halunk bele, ha néha becsapnak, de akkor se hagyjuk csak úgy másoknak, hogy ezt megtegyék velünk, ert az részben a mi hibánk is. Persze ha az elvárható óvintézkedéseket megtettük (fontos, hogy ne kerüljön "többe" a védelem, mint amennyit vesztehetnénk ugye), akkor a mi lelkiismeretünk már tiszta. Az elvárható szintet pedig emelni kell, ha a tét emelkedik.
Gondolodni kell és ELŐRE. Aki buta, arra nincs mentség.
#103877