Unreal1942#103609
Ez elég beszűkült hozzáállás (bocs) Akik kimentek azok is nagy eséllyel tettek szépen már ezért az országért. És nem jókedvükben mentek külföldre.
Csak épp elegük lett. Akadt vagy kerestek maguknak lehetőséget. Volt merszük vagy eszük és leléptek. Ettől még a szeretteik akár itthon is maradhattak. Egész pontos képük van arról, hogy itt továbbra is lábujjhegyen állva, nyakig ér a szar. Ahová mentek ott meg érdekes módon egy új életet is könnyebb elkezdeni mint itt folytatni. (nyilván nem egyszerű a boldogulás máshol sem, meg vannak a nehézségek) Valahogy mégis minden gördülékenyebb egyszerűbb és nem utolsó sorban anyagilag biztonságosabb.
Én pont egy éve jöttem haza. Igaz csak fél évig dolgoztam kint (Németország) Gondoltam haza jövök, pályát is váltok. Megszerveztem és ma 1 évvel a hazajövetelem óta. Ott tartok, hogy fél lábbal már vissza vissza mennék és megyek is minden bizonnyal. Mert bizony itthon hiába dolgozom... a keresetem a rezsimre se elég. 1 év alatt már nemhogy egyenesbe nem vagyok, de újra kisebb tartozásaim vannak. 1 éve nadrágszíj meghúzva és mégse jutok egyről a kettőre.
Ettől még nem hazafiatlan vagyok! Büszkén vállalom bárhol bármikor a Magyarságomat. Lengetem a zászlót, ha épp Magyar sportesemény van és szívből szurkolok. De elég volt. Bármennyit is teszek az ország asztalára azt felfalják mások! Köszönöm majd én magam boldogulok. Hülye leszek hazafiasságból, kis túlzással éhen halni.
Na ezért nem tudom elképzelni, hogy én egy ilyen országért akár fegyvert is fogjak. Remélem lesz jobb egyszer, de lássuk be... erre várni ás áltatni magunkat... nem egy szép jövőkép.
