Fbn Lx#103596
Nem mondtam, hogy ma még különösebb szerepe van ennek, viszont hatása van, ami látszik az emberek viselkedésén és reakcióin. Azt viszont nem hiszem el, hogy az evolúció az agresszív egyedek kikopásáról szólt volna. Ezt többek között az utóbbi kétezer év történelme sem támasztja alá. Aminek köszönhetően az emberi agresszió mindig is kontrollálható volt, az a közösségi alkalmazkodás igénye, ami elsődleges pillére volt a túlélésnek. És mivel ez a szocializációs faktor egyre erősebb és egyre komplexebb szerepet nyer, az agresszió kontrollálható, és elfogadott, hogy nem nyújt megoldást. Ez a máz azonban nem azt jelenti, hogy az emberben ösztönszerűen ne lenne agresszivitás, ami minden csúcsragadozó sajátja. adott körülmények között, teszem azt egy összeomlott, anarchikus világban bekövetkező élelmiszerhiány egy tökéletes környezet lenne az emberi természetben lévő agresszivitás kifejeződésére. ölnének a kenyérért, hogy az ő gyereküknek legyen mit ennie és ne a másénak.
Az agresszív egyedek kikopása összességében szerintem csak bizonyos szempontból igaz, az agresszió azon típusánál, ami összefüggést mutat a közösségi alkalmazkodásra való képtelenséggel. De nem csak egyféle agresszió létezik. Te a destruktív, kifejezett agresszív személyiségre gondolsz, ami antiszociális jelleg. Ezzel szemben ott van az a középkori lovag példának, aki a közösség normáihoz tökéletesen és békében alkalmazkodott, mindemellett viszont fejeket zúzott be és végtagokat csonkolt. Úgy tudom, az agresszió ezen formája a közösség érdekeinek védelme szempontjából egyenesen elengedhetetlennek bizonyult minden időben, így a mai emberben tapasztalható agresszióra való hajam nem minden ok nélküli.
